Most mulik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belölem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csörében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ö landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
öt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom köpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükor
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedö
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbüvölö